Nem értem, hogy miért történnek ezek velem.
Sziasztok! 19 éves vagyok, és mióta kapcsolatban vagyok (3éve) eléggé megváltoztam. Részemről szerelem volt első látásra stb stb, de nem is ez a lényeg. A kapcsolatunk elején elég csúnyán bántam vele, magyarázatot nem tudnék rá adni, hogy miért...ezalatt azt értem, hogy úgy éreztem, hogy nem vagyok számára fontos, ezért gyakran "szakítottam" vele és nagyon nagyon csúnya dolgokat mondtam neki, csak azért, hogy "könyörögjön" és fontosnak érezzem magam emiatt. Ezt a nem érzem magam fontosnak érzést egy egyszerű visszautasítása vagy nemleges válasza váltotta ki, egyszerűen olyan volt mintha megszűnne a világ létezni, összetört darabokra minden, pedig csak annyit mondott, hogy nem és abban a pillanatban hatalmas gyűlölet váltotta fel a szeretet, de mikor visszagondoltam azokra, amiket a düh pillanatában mondtam neki, akkor olyan volt, mintha nem is én mondtam, mintha nem önmagam lettem volna, mint egy külső szemlélő. Aztán ezt párszor eljátszottam még és megunta, azt mondta, hogy elég, ő nem bírja tovább, de végül sikerült megbeszélnünk és kitartott mellettem. Ez volt az a pont, amikor eltűnt belőlem ez a szakítós dolog, mikor felfogtam, hogy valóban elveszíthetem. Ezután az egész dolog átalakult egy olyan rajongássá, amit nem értek én sem, olyan szinten rajongok érte, hogy bármikor képes lennék az életem adni érte, bármilyen dolgot csinál, ami nekem rosszul is esik egy másodpercig sem érdekel és bármit megbocsátok neki. Alapból nem is érzem magam semminek, mármint nem kavarog bennem semmilyen érzés, csak egy nagy üresség, boldog és szomorú is csak akkor tudok lenni, mikor vele vagyok. 7 hónapja meghalt apukám, és visszajött az a dinamika, mint a kapcsolat elején, csak "fordítva", ha visszautasít a barátnőm, egy nemleges választ kapok vagy akár nem érzem magam elég fontosnak, akkor nem iránta érzek gyűlöletet, hanem magam iránt, mert én elrontottam mindent azokkal a dolgokkal, amiket csináltam a kapcsolatunk elején. Aztán a magam iránt érzett gyűlölet során előjönnek nagyon durva öngyilkos gondolatok, nagyon gyakran elképzelem, hogy véget vetek az életemnek és akkor majd talán megsirat, és akkor fontos leszek. Egyébként nagyon jól tisztában vagyok vele, hogy fontos vagyok számára és szeret és imád engem, de valahogy mindig bemagyarázom magamnak, hogy el fog hagyni, és akaratom ellenére olyan képek ugranak be a fejemben egy egyszerű zenehallgatás közben, hogy megcsal és ezt elképzelem, majd elmegy az életkedvem is és inkább lefekszem aludni, vagy elkezdek borozgatni, és rosszabbik esetben pedig kaszinózni.