u/Dakar-Rally

Egyre inkább azt érzem, hogy a randizás nagyon "játékszerűvé” vált. Sokszor az jön át, hogy fontos, mennyire vagy izgalmas, mennyire van meg rögtön a kémia, és hogy valahogy jól kell szerepelni. Meg utána barátoknak is csillogó szemekkel kell mesélni milyen extravagáns élmény volt, mert ez kelti fel az emberek érdeklődését.

Én viszont inkább nyugodtabb, lassabban feloldódó típus vagyok, és ez a fajta dinamika nem igazán áll közel hozzám. Beszélgetni alapból tudok, de amikor odáig jutnék, hogy elhívjak valakit, gyakran elbizonytalanodom, mert azt érzem, hogy nem vagyok elég izgalmas, vagy hogy mások ebben sokkal jobbak nálam.

Kíváncsi lennék, hogy más is megéli-e ezt hasonlóan, illetve hogy szerintetek lehet-e ezt az egészet kevésbé "játékként”, inkább egy természetesebb ismerkedésként kezelni. Ha valaki szintén nem az a klasszikus pörgős típus, neki mi működött?

Ich hatte ein paar schlechte Erfahrungen, und seitdem komme ich da irgendwie nicht mehr raus.

Körperlich funktioniert alles, wenn ich alleine bin (Morgenerektion, auch ohne Pornos keine Probleme), aber mit einer echten Partnerin klappt es einfach nicht richtig. Es fängt an, wird aber nicht wirklich stabil und lässt schnell wieder nach. Das ist ziemlich frustrierend und unangenehm.

Ich glaube, dass es vor allem Angst ist, weil es in entspannten Situationen funktioniert. Aber es wirkt sich inzwischen so auf mein Selbstbewusstsein aus, dass ich mich kaum noch traue zu daten – ein echter Teufelskreis.

Ich überlege, zu einem Sexualtherapeuten zu gehen.

Hat jemand ähnliche Erfahrungen gemacht und es geschafft, das zu überwinden? Was hat euch geholfen?