u/Zeenu29
▲ 11 r/magyar
Sajnos/nem sajnos nem Zacher Gábor lesz az országos tisztifőorvos
Utolsó mondatában országos tisztifőorvos asszonyról beszélt.
Bár lehet hogy a lipsi Tisza átoperáltatja Zachert péntekig...
u/Zeenu29 — 3 days ago
▲ 24 r/magyar
Napok óta vívódom megszólaljak-e.
Sokan szólítottatok meg, írtatok üzenetet, hívtatok a Kontroll interjú és az abból kirobbant ügy kapcsán.
Nem akartam beleavatkozni. Nem akartam az előre látható botrány részévé válni. Már csak érintetség okán sem.
De most úgy döntöttem, elértük azt a pontot, amikor nem hallgathatok tovább, éppen az érintettség okán.
Bangó Sanyika a mi gyerekünk.
Hónapok óta az alapítványunknál él, mi neveljük, terelgetjük egy önálló normális élet felé. És jó ererdménnyel.
Mert van mire alapozni.
Sanyi egy rendkívül érzékeny, jólelkű fiú, akit csodálatos énekhanggal áldottak meg.
Mindaz, amit elkövetett, amiért a Szőlőbe került, egyenes következménye volt mindannak, amit elszenvedett. És amikor követ dobtok rá, vajon eszetekbe jut-e, azokat is nagyító alatt vizsgálni, akik miatt csecsemő korában állami gondozásba került, azokat a bántalmazásokat és brutális visszaéléseket, amelyek miatt szökött és olyan társaságba került, ahonnan az út egyenesen vezetett a javítóig?
Sanyika története egy sajnálatos módon nagyon általános út, amin állami gondozott fiatalok tömege jár.
De most nem erről akarok beszélni.
És arra sem szánok túl sok időt, hogy az interjú tartalmát ecseteljem, mert nem is ez a lényeg.
Az javítóban történt bántalmazásokat szinte az utolsó pontig ugyan így mondta el korábban is, az ügyészségnek is és nekem is. Arról nem beszélt eddig, hogy tudná, ki volt abban a szobában Péter bácsin kívül.
Nem tudom eldönteni, hogy amit mondd, igaz, vagy nem. Vagyis az abúzusban biztos vagyok. Számtalan bántalmazott fiatallal beszéltem már. Pontosan felismerem milyen a trauma felidézés, a szégyen arckifejezése. De a névről nem tudok nyiltakozni.
Arról viszont igen, mit gondolok azokról, akik napokon vagy tán heteken át helyezték nyomás alá, a csillagokat leígérve az égről egy interjúért.
Semmivel sem vagytok különbenk.
Ugyan úgy megvettétek ezt a gyereket és használtátok, mint azok, akik bántották.
Aztán persze a végén a felelősség az övé, bizonyítani neki kell mindent, neki kell a következményeket is vállalni, ha nem sikerül, de nektek az már mindegy. A show megvolt. Jöhet a következő delikvens.
Tőlem Sanyika annyit kérdezett, mit gondolok arról, hogy interjút adna, arccal, névvel. Én már ettől óva intettem. Zajlik egy büntetőeljárás. Ő megtette a vallomását, tisztességgel. És nemrég még úgy volt, hogy védett tanuként kell óvni.
De jöttek a fontos emberek és azt mondták, legyen az ügy arca, majd ő lesz a hős és segítik. Mindennel is...
Ő nem rám hallgatott.
Túl erős volt a nyomás.
Nem olyan nehéz elvenni a józan eszét egy gyereknek, akiknek soha nem volt senkije és semmije. Éppen elég egy kis csillogás, a kitörés, egy új jövő lehetőségének ígérete és elhalkulnak az őt óvó szavak.
Kihasználtátok!!!
És most amikor végre megértette, egyetlen ember kerühet bajba, ha nem tudja bizonyítani ki volt abban a sötét szobában, aminek nincs más tanúja, mert nem volt ott más - ő.
Most, hogy ezt megértette és azt is, hogy ha a showműsor megvolt, a többit már egyedül kellene végigcsinálnia, visszakozni mer, most ő a hazug, megint ő a rossz.
Hangsúlyozom, nem tudom a név kapcsán, hogy mi az igazság és nem is óhajtok ebbe belefolyni. Azt gondolom, a Szőlő ügy kirobbantójaként, nem keveset tettem azért, hogy azok, akik már rácsok mögött vannak, megkapják amit érdemelnek és nem keveset teszünk az alapítvánnyal, a segítőimmel azért, hogy a sokat szenvedett túlélők egy valódi eséllyel normális életet élhessenek.
Ti, akik duruzsoltok neki nap mint nap: legyél az ügy arca, vállald a kamerát, hős leszel, gyűjtünk neked, jaj de jól jársz... ebbe szartatok bele. Bele a közepébe!
Mi szeretjük ezt a fiút.
Nem azért, mert ezt vagy azt mondott, mert ezt vagy azt lebuktatott. Hanem azért, mert ismerjük a lelkét, a félelmeit, az érzéseit, a gondolatait, a képességeit és hibáit is.
Sok munkánk van abban, hogy Sanyi előtt normális jövőkép volt:
hogy két munkahelyen dolgozik, vissza készült az iskolapadba, cukrász iskolát terveztünk, hangképző énektanárt, bevonni közösségbe, hogy tudjon barátkozni, hogy tartozzon valahová, közel tudjon engedni embereket magához.
Örültem a tehetségkutatónak, annak, hogy elérhető normális céljai vannak és annak, hogy úgy éreztük, talán tovább tudott lépni valamennyire az átélt traumákon.
Ez segítség. Ez egy normális út, aminek a végén elérhetne valamit.
Minden csillogó vastag ígéretetek ettől távolította.
Hol voltatok, amikor egy kiskutya miatt utcára tették?
Amikor nem volt mit ennie?
Amikor mindent feladott volna, amikor csak egy jó szó kellett vagy éppen szerettel de szigorral nevelés a jóra?
Hol voltatok akkor?
De most kell nektek. Nem is ő. Az a néhány mondata. Bármi áron.
És azt az árat neki kell megfizetni.
Nektek árucikk, pénz.
Neki az élete.
Ezek vagytok ki, akiknek egy ilyen gyerek élete a showműsor oltárán bármikor feláldozható.
De ti holnap és azután már nem lesztek sehol sem.
Mi leszünk ott mögötte, amikor bántják, amikor alázzák, amikor zuhan. De ott leszünk.
Ő nektek egy vagy két interjú.
Nekünk az egyik gyerekünk a tizennyolcból. És nem hagyom tönkrevágni.
u/Zeenu29 — 13 days ago