Sziasztok!
Ahogy idősödök, egyre többen mennek el a köreimből (szülők, ismerősök szülei és idősebb ismerősök).
Az elmúlt évben 3 családtagomtól vettem búcsút.
Elszorul a szívem, hogy belegondolok, elmentek dolgozni és sosem tértek már haza. Minden ott maradt a lakásban úgy, ahogyan ők hagyták.
Egyszerűen nem tudom feldolgozni és felfogni a halál jelenségét.
Nem tudom elképzelni, hogy egyszercsak megszűnünk létezni (legalábbis ebben a világban). Hogy egyszer pl. elhagyjuk a lakást és sosem terünk vissza, hogy fel fogjak hívni a szeretteimet hogy meghaltam és el fognak temetni. akár hogy lefekszem aludni és egyszerűen nem kelek fel.. ti hogy vagytok ezzel?
Az egyik rokonunk daganatos betegséggel diagnosztizáltak, elaludt este, hajnalban meghalt.
A másik otthon rosszul lett, mentő-kórház-halál. Nem tudom, mennyire volt tiszta a tudatuk, mire gondoltak… mire gondolnék én?
A halál módjától pedig főleg tartok, mennyire fogok szenvedni, mire fogok gondolni .. vagy daganatos betegségben, évekig fogok szenvedni? Vagy fel sem fogom és egyszer csak sötétség..
Van más is így ezzel a témával? Ti hogyan nyugtatjatok magatokat?