Ha régen hívő voltál, mi az oka annak, hogyha most nem vagy az?
Én egy mélyen keresztény apával nőttem fel, én is amikor fiatalabb voltam keresztény voltam. Minden este imádkoztam, templomba jártam vasárnapokon. Aztán minden megváltozott, amikor sorra kezdtek meghalni a rokonaim. Hiába imádkoztam, nem jött rá válasz. Amikor ezt elmondtam valakinek, mindig az volt a válasz, hogy "Isten akarta így" "Jobb helyen van, lehet hogy neked rossz, de hidd el neki jobb, sokkal boldogabb"
Nagynénémmel jártam mindig templomba vasárnaponkét a húgommal, miután meghalt nem bírtam az épületre rá sem nézni. Hittan tanáromnak ezt elmondtam, nem érdekelte. Leszidott, azt mondta nem vagyok hívő és elrángatott templomba. Miután hazavitt, zokogva kiszálltam a kocsiból, soha többet nem mentem templomba. Anyu átiratott erkölcstanra és hirtelen minden jobb lett.
Aztán egyre távolabb kerültem ettől a vallástól. Egyik családtagom öngyilkos lett pár éve, nagyon sajnáltam őt és azt, hogy nem látott más kiutat. Természetesen a keresztény emberek azóta szidják őt a családban, hogy megszállta a sátán, meg gyenge volt és most a pokolban rohad emiatt.
Én ezért fordultam el a vallástól. Valahogy mindig az áldozat lett hibáztatva és elegem lett ebből. Mostmár úgy vagyok a vallással, hogy tiszteletben tartom, azt aki keresztény és bármikor szívesen beszélgetek a vallásról, de semmilyen szinten nem szeretnék közelebb kerülni az ilyesmihez.
Amióta nem vagyok hívő, sokkal jobb kapcsolatba kerültem magammal és a környezetemmel, sikerült békére találnom. Úgy hiszem, vannak akiknek a vallás, vannak akiknek annak hiánya adja meg a jól megérdemelt békét az életébe.
Ti hogy gondoljátok?