Sziasztok! Több videót láttam Gaál Ottóról akinek 27 nyelvvizsgája van. Árul tananyagokat, de elég drágák. Én oroszul szeretnék megtanulni, esetleg van valakinek tapasztalata a tananyagával? Esetleg van aki sikeresen megtanult egy nyelvet így?
That is because after 16 years, the Hungarian voters voted against him, and tomorrow he's going to lost power officially.
Sziasztok! SZTE-n 4 félév infó szakól váltanék tanárira a pótfelvételivel. Már kinéztem magamnak egy szakot ahová biztos lenne elég pontom. Jelenleg szorgalmi időszak vége van, jön a vizsgaidőszak. Ha már biztosra tudom, hogy ezt nem szeretném folytatni, kiiratkozhatok vagy ezt végig kell csináljam? Illetve fontos szempont, hogy államin voltam, és államira mennék(tudom, hogy a tanári 5 éves, az utolsó 1 évet kifizetném), tehát nem szeretném visszafizetni ezt a 4 félévet, ezt pontosan hogy tudnám megoldani? Kicsit káoszban vagyok, sok minden történik velem és jól jönne a segítség.
Kicsit kifejteném a kérdésem. Hódmezővásárhelynek van a legnagyobb közigazgatási területe Budapest után. Hogy úgy mondjam óriási. Ha ezt a kormány és a városvezetés a fejébe venné milyen szintre lehetne elvinni a várost? Akár mondjuk Budapesthez konvergáló szintű metropoliszt sok céggel, munkalehetőséggel, kiterjedő tömegközlekedéssel és megfizethető lakhatással. Szerintem van annyira messze Budapesttől hogy ha elmenne egy ilyen irányba, a főváros is fellélegezhetne és kevésbé lenne fejnehéz Budapestre az ország. Tehát: Hódmezővásárhelyben mennyi lehetőség van és mennyire reális, hogy akár mint Kínában ugrásszerű fejlődésen megy keresztül a város?
A jövő
A 2026-os volt szakmai pályafutásom harmadik választási kampánya, amit a hazai nyilvánosság előtt csináltam végig és bizton állíthatom, hogy ez volt életem legkeményebb, legérdekesebb, ugyanakkor sokszor sajnos legsötétebb időszaka. Elmondhatatlanul elfáradtam, nálam talán csak a mellettem élők várták jobban ennek a végét. Most pihenni szeretnék egy darabig, ezért azt kérem mindazoktól, akik eddig megtisztetek a figyelmükkel, hogy engedjenek el és hagyják hogy gyógyuljak picit. Nem fogok interjút adni egy darabig senkinek, nem fogtok velem podcast adásokban, tv stúdiókban találkozni. Kérem, hogy ezt a kérésemet mindenki tartsa tiszteletben és fogadja el.
Ugyanakkor szeretném ennek a döntésnek a hátterét jobban megmagyarázni, majd röviden elmesélem a saját, közel sem objektív megélésemet a kampány kapcsán. Lesznek benne bőven önreflexív elemek is.
2025 december 14-én kitettem ide egy posztot [1] arról, hogy jelenlegi formájában biztosan abba szeretném hagyni azt, amit most csinálok. Akkor elmeséltem, hogy egy koppenhágai céges vacsorán folytatott beszélgetésem során világított rá a Lars nevű dán kollégám, hogy mindenkinek két élete van földi létezése során. Nem egy, hanem kettő. A második akkor kezdődik el, amikor rájössz, hogy csak egy életed van. Szóval a felismerés, már tavaly év végén megtörtént, én ígéretemhez híven kitartottam a választásokig, most viszont kíméletlenül benyújtom magamnak azt a számlát, amit akkor kiállítottam. Lehet nem mindenki tudja, de nem vagyok főállású elemző. Közel sincs annyi időm és lehetőségem azzal foglalkozni, amit szeretek, mint sokaknak, akik a médiában szerepelnek. Tizenkettedik éve foglalkozom CRM rendszerek felépítésével, 2020 februárja óta nem élek Magyarországon. Van két kisfiam és egy napi 8 órás teljes állásom: határidőkkel, el nem olvasott levelekkel, Teams megbeszélésekkel, amikre elfelejtettem elmenni, rosszul kiállított számlákkal, jogosan ingerült ügyfelekkel, stb. Nem állítom, hogy szeretem ezt a melót, de ebből élek, élünk és nem mellesleg - ahogyan azt láthattátok - nagyon komoly szabadságfokon tudok benne létezni. Azt, hogy ezt a kötéltáncot eddig tudtam csinálni, „trükkök százainak”, a családom türelmének, valamint annak köszönhetően volt lehetséges, hogy teljesen sikerült elparavánozni egyik életemet a másiktól.
A LinkedIn profilommal éppen ezért soha nem oszthattam meg azokat a tartalmakat amire a legbüszkébb voltam, pl. a nagy külföldi sajtóorgánumoknak (Bloomberg [5], Politico [6], Gazeta Wyborcza [7], France24 [8] stb.) adott interjúimat. Ezzel szemben volt hogy interjút adtam játszóterekről, uszodai öltözőből, hajnalban, amikor még mindenki aludt. Volt hogy egy nap 4 különböző podcast adást rögzítettünk Budapesten és éjszaka jöttem rá, hogy aznap még nem ettem semmit, de még éjszaka nekiálltam a rendes munkáimnak. Szinte alig aludtam, nyár óta 10 kilót fogytam.
Nekem a politika a szenvedélyem, ezzel keltem és feküdtem gyerekkorom óta, ezért mindig kerestem a lehetőségét arra, hogy kutassam annak mozgatórugóit. Emlékszem mikor a 94-es kampány alatt apám satufékezett a Trabanttal valahol Emőd, vagy Nyékládháza környékén és elvörösödött fejjel tépte az MSZP plakátjait egy Matáv telefonfülkéről. Meg akartam érteni, mi az a papír, ami ennyire kihozza a sodrából, mi van rajta, ahogyan valószínűleg az én, pontosan ugyanígy 6 éves fiam is szeretné tudni egy napon, mi tartott izgalomban ilyen hosszú hónapokon keresztül. Ebből nekünk egy rendszerváltás jött össze, apám generációjának meg akkor egy sikertelen politikai átmenet és az MDF elkeseredett utóvédharca Horn Gyulával szemben. A velem készült interjúkban talán érzékelhettétek, hogy csak lángolóan tudok ezzel foglalkozni. Ez volt az a tűz, ami égett bennem és már az ébresztő előtt kivert az ágyból és a hajnali órákban a gép elé szegezett. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez az életforma már rövid távon is fenntarthatatlan. Nem kezdem el sorolni a bajaimat, végtére is ez nem a Mónika-show, illetve senki nem tartott fegyvert a halántékomhoz, hogy kezdjek ebbe bele, de nem tudok dolgokat fél gőzzel csinálni. „No more half measures Walter!”, azaz nincs több félmegoldás, hangzik el a Breaking Bad 3. évadjának egyik drámai jelenetében a mondás [9]. Valóban, jelenlegi helyzetemben arra kell törekednem, hogy azt a tüzet, amit elfújt most a tavaszi szél, egy napon újra fellobbantsam, de ezt most nem tudom ebben a formában folytatni, ilyen munkahelyi leterheltség mellett, ilyen áldozatok árán.
Volt bennem egy olyan megérzés, hogy ez a választás most egyfajta edukációs verseny is lesz a felek között. Amelyik oldal jobban képes lesz elmagyarázni a nem napi politikafogyasztók számára a választás tétjét, valamint egy sor technikai kérdést (miért ér többet egy egyéni jelöltre leadott voks, miért fontos az átjelentkezés, mi az a nemzetiségi névjegyzék, stb.) az képes lesz azt a sok új, most belepő választót megszólítani, akik korábban soha nem szavaztak. Én 2025 nyarán hoztam egy döntést, ebben láttam meg a saját feladatomat, azt éreztem, hogy itt lehetek a leghasznosabb és ezt tartottam mindig szem előtt és egészen a választások éjszakájáig, csak az motivált, hogy ennek- a saját magam számára felállított elvárásnak - megfeleljek.
„Köszönöm!”
Április 12. délelőttjén kaptam egy levelet Unger Annától, megköszönte a munkámat. Õ is a közérthetőséget hangsúlyozta és ez esett talán a legjobban a szakmabeliek dicséretei közül. És ha már a köszönetnyilvánítások. Tóth Péter azt mondta a Partizánban[2], hogy gratuláció helyett ő is köszönő üzeneteket kapott, ami jól jelzi, mennyire sötét volt ez a közösen lezárt időszak. Április 13-án reggel 8-kor már a Telex élőben voltam [3], előtte egyetlen percet nem aludtam, ráadásul az este során több mint 7 hónap után fogyasztottam egy kevés alkoholt. Nem voltam tehát friss, de iszonyatos energiát éreztem magamban. Ezt az energiát belőletek merítettem, pontosan ezekből a köszönömökből. Azokból a kézfogásokból, amelyeket ismeretlen emberek adtak az utcán, villamoson, a repülőtéren, tömegével. A Telex adás után még rohantam a Deutsche Welle forgatásra a Három Hollóba [4]. Felszálltam a 9-es buszra a Tímár utcánál és egy egészen idős néni könnybe lábadt szemekkel szorította meg a kezemet. Nem mondott semmit, azaz a fogai között mormogott valamit édesen. Ezek felfoghatatlan, leírhatatlan élmények voltak a számomra, amikre amíg élek emlékezni fogok, de azt is tudom, hogy nem kimondottan a személyemnek szóltak. Sokszor éreztem azt, hogy a hazai nyilvánosságban a politikafogyasztó emberek számára teljesen egybecsúszott az újságíró, meghívott elemző és politikus szerepe. Lehet ez már tényleg a spektákulum társadalma [10], aminek én akaratom ellenére váltam ilyen formán a haszonélvezőjévé. Mindenesetre pokoli sok munkám is volt benne.
Félelmeim
Hatalmas energiák voltak ebben a társadalomban, annyi sok jóravaló ember, amit korábban kevesen tudtunk elképzelni. 2024 tavasza óta voltak jelei annak, hogy olyan erők fognak alulról megmozdulni, amivel nem fog tudni mit kezdeni a hatalom. Amikor azt láttam, hogy azok az ismerőseim vesznek fel tiszás pulcsit és állnak be pultozni, akikről az életben el nem tudtam volna képzelni, hogy akárcsak szavazni elmentek korábban, azt éreztem, valami megváltozott ebben az országban. A március 15-ei nap volt az első, amikor megfordult a fejemben, hogy benne van akár a kétharmados Tisza győzelem is ebben a választásban. Sokáig a menet elején haladtunk a Telex stábbal, ami önmagában óriási élmény volt. Rengeteg olyan ember kiabált oda nekem a kordonok mögül, akiket hosszú évek óta nem láthattam. Kicsit olyan volt, mint annak a Tim Burton filmnek a záró jelenetében [11], amikor a földi életed minden korábbi szereplője hírtelen megelevenedik a szemed láttára. Később, mikor magunkra engedtük az emberáradatot, akármerre néztem, a meghatódottságtól síró arcokat láttam. Az egész menet során végig zenék és LED falak tartották flow-ban a résztvevőket és maga az egész Tisza kampány ilyen volt. Soha egyetlen pillanatra nem engedte el a lendületet, nem engedte ki ebből az érzületből a választókat, mondván, itt most éppen megtörténik veletek a történelem. Az egész kampány során ilyen ingerek értek, átlag emberekkel kapcsolatos olyan tömeges tapasztalások, amiket nem tudtam a saját kvantitatív elemzési módszereimmel kitapintani (max. a Facebook elérések számai alapján), de csontvelőig hatolóan éreztem annak erejét és hogy lehet valami földindulás szerű dolog fog történni.
A kérdés az, hogy tudunk-e majd békében is együttműködni? Egy ilyen mentális kisülés után nehéz újra felállni és elkezdeni dolgozni és számos történelmi tapasztalat mutatja, hogy sok esetben az ehhez hasonló időszakokban kellett volna jobban odafigyelni egymásra.
A magyar média
Ezt a kampányt elsősorban a Telex, valamint az RTL szerkesztőségeivel együttműködve csináltam végig. A Telex azt gondolom, hogy nézettségben simán felvette a versenyt a Partizánnal, már közel sincs abban az „underdog” szerepben mint akár csak a 2024-es EP választás során, sőt, össznézettségben számos időszakban meg is vertek mindenkit, olvasottsági adatokban pedig abszolút rekordokat állítottak fel. Tudom, hogy velem nem egyszerű együtt dolgozni, nem tudok csak vendég lenni. Más meghívott szakértőkkel ellentétben, mindig alakítani akarok mindent, amiben részt veszek és emiatt voltak is kisebb-nagyobb konfliktusaim ezekkel a szerkesztőségekkel, de ennek részletei nem tartoznak a szélesebb nyilvánosságra. Az biztos, hogy számukra elérkezhet egy nehezebb periódus azáltal, hogy az új kormányzati struktúra, a felszabaduló állami médiacégek könnyen lehet, hogy hamarosan erőteljes elszívóhatást fognak kifejteni irányukba. Szurkolok nekik, hogy megtalálják számításaikat ebben az új világban, szerintem teljesen másfajta kihívásokkal kell majd megküzdeniük, mint eddig és közel sem biztos, hogy a 2010 óta megtanult reflexek lesznek erre a megfelelő válaszok. Mindenesetre szeretném én is a köszönet kifejezésével zárni itteni pályámat, mert nélkülük most nem tartanánk, nem tartanék itt. Műsoraim kialakításában szabad kezet kaptam, rugalmasan kezelték csip-csup dolgaimat és ami a legfontosabb, teljes szabadságban tehettem, amit tettem. Én ezt azzal próbáltam meg meghálálni, hogy szerintem egy viszonylag jól beazonosítható, egyedi hangon beszéltem a politikáról, ami miatt lehet sokan választották ezeket a csatornákat, amikor tájékozódni akartak.
Önreflexiók
Hónapokon keresztül spekuláltunk annak kapcsán, hogy nyúlnak majd hozzá a választási rendszerhez, vagy éppen az oroszok miként próbálnak meg beavatkozni a magyar választásokba. Egyik sem történt meg és ennek kapcsán majd el kell számolnunk a nyilvánosság felé. Előbbi kapcsán amúgy azt gondolom, hogy nagyobb veszélyt láttak abban, ha hozzányúlnak a játékszabályok bármelyik eleméhez, utóbbiról csak spekulálni tudok. Az EBESZ delegáció felvette velem a kapcsolatot a választásokat megelőzően, akiket egy egysoros emailben küldtem el melegebb éghajlatra, miután megtudtam, hogy ki koordinálja azt a missziót. Ezt amúgy nem bántam meg, mert továbbra is szégyenteljesen tartom ezt a döntését a szervezetnek, de jól mutatja, mennyire féltünk egy végül meg nem történt eseménytől. Ráadásul én azt is megérveltem egyszer Benyó Ritának, hogy Orbán nem fog kiállni és elismerni a vereséget. Ebben sem lett igazam.
Búcsúzóul
Juan Antonio García Bayona egy barcelonai rendező. Néhány éve forgatta azt a filmet (La sociedad de la nieve – A hó társadalma) [12], ami az Andokban lezuhant uruguayi rugby csapat történetét dolgozza fel. Ezek a fiatalok 72 napot töltöttek a fagyban, a gép roncsai közé menekülve és kizárólag annak köszönhetően maradhattak életben, hogy egy ponton túl elkezdték halott társaik földi maradványait is megenni. A film alaposan körbejárja ezt az erkölcsi dilemmát, valamint a film zárójelenetében az egyik túlélő elmondja: „mind meghaltunk a hegyek közt, csak páran le is jutottunk onnan”. Szerintem ez jól leírja milyen volt ez az elmúlt 16 év a magyar társadalom számára és hogyan kannibalizálódott a kormánytól független nyilvánosság. Egy kicsit szerintem mind eltorzultunk ebben az időszakban. Mint a fiatal orosz partizán fiú, Klimov legendás Jöjj és láss című filmjében.
Nem sokkal a választások után lettem 38 éves, tavaly ősszel vettem észre magamon hogy elkezdtem őszülni. Lehet semmi köze a kampányhoz, mindenesetre napokig foglalkoztatott ez a fejlemény, be kell valljam, egyáltalán nem éltem meg jól. Ma már nem érdekel. Harctéri vak voltam egy sor dolog kapcsán, most annak jött el az ideje, hogy azoknak a dolgoknak adjak elsőbbséget, akik és amik hátra sorolódtak. Szakmai szempontból is újra kell értelmeznem mindent. Most például kiteszem ezt az írást és 10 perccel később egy ügyfelem számára fogok képernyőkép mentéseket készíteni egy weboldal legördülő menüpontjairól. Ezt a kontrasztot is kezelnem kell majd valahogyan lelkileg. Nem fogok most Magyarországra költözni, megelőzve mindenfajta spekulációt. Szerintem emberi ésszel nehezen felfogható mértékű erőfeszítésünk volt abban, hogy ezt a mostani kinti életünket megépítsük. Ugyanakkor elmondhatatlanul jobb érzés lesz nyáron ebbe az országba hazatérni a családommal.
Majd egyszer valahogyan valamilyen formán találkozunk.
(Matyi)
[2] https://www.youtube.com/watch?v=8qd7jdvN_kk
[3] https://www.youtube.com/watch?v=QJ4MNn0C-Sw
[4] https://www.youtube.com/watch?v=fboiMHUG6Bs
[5]https://www.bloomberg.com/.../orban-s-election-fate-lies...
[6] https://www.politico.eu/.../orban-just-lost-his-populist.../
[7]https://wyborcza.pl/7,75399,32721858,wybory-na-wegrzech...
[8]https://www.france24.com/.../20260329-hungary-s-anxious...
[9]https://www.youtube.com/watch?v=7BE4QcwX4dU
[10]https://www.youtube.com/watch?v=CfnI5hwoHiM...
[11]https://www.youtube.com/watch?v=XXrDOcLQ8wQ
[12]https://www.youtube.com/watch?v=l9tP4M8URhQ
edit: félreértések elkerülése érdekében tisztáznám, hogy ez egy repost a választási földrajz Facebook oldaláról, mert azt gondoltam jó ha több emberhez eljut, mert nagyra becsülöm Bódi Mátyás munkáját.
I hope this post can stay. I'm actually very confused. I'm very interested in buddhism and I'm here because I need information. I come from a Christian country so I thought this religion is like that(holy book for example). Can you guys tell me about how do I start understanding the religion and become a believer? And what Buddhism is actually about? As a university student/worker how do I start a Buddhist life, and why? Even better if you send me links to the information where I can start. I basically know nothing. Thank you for your help.